2013. augusztus 21., szerda

Az első

Sok borászatlátogatás és borkóstolás van a tarsolyomban, lehet, hogy nem is tudok majd mindegyikről írni, mert emlékezetből kell előhúzni az eseményeket és az ízeket, mivel akkor még nem tudtam, hogy valaha véleményt fogok írni róluk a neten. Éppen ezért azt hiszem az ízekről csak nagy vonalakban fogok szólni, a múlt borozással kapcsolatos eseményeit inkább a borászatok, a borász és a vendéglátóhely bemutatásával szemléltetem. Kezdhetném a legközelebbi borászlátogatással is a blogírást, viszont addigra szeretnék gyakorlatot is szerezni az írásban, és szeretném, ha belém rögzülne, hogy mikre kell odafigyelni egy-egy borkóstolás folyamán. Például kell majd jegyzetfüzetet vinnem magammal, hogy a benyomásaimat le tudjam írni vázlatszerűen, és főleg a megkóstolt borok jellemzőit le kell jegyzetelni, különben mire a blogolásra kerülne sor, összekeverednek a fejemben, meg elfelejtődnek.

Villány

Egyelőre kedvenc borvidékem a Villányi borvidék. Azért egyelőre, mivel hazánk 22 borvidéke közül kábé 6-ot látogattam még csak meg úgy, mint borvidéket, és a kedvenc boraim a bordeaux-i típusú vörösborok, melyekből idehaza a legjobbakat talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy Villányban és környékén termelik. Mindamellett a Villányi-hegység csodálatos látványa, a villányi emberek elbűvölő személyisége és Villány egyszerű épületei, ám patinás tisztasága, ami lenyűgöz.

Párommal idén másodszor szálltunk meg a HMJ (Horváth Milán és János) pincészeténél. Idén barátainkkal, tavaly csak kettesben mentünk, de mindkét alkalommal nagyon jól éreztük magunkat. Vendéglátóink kedvesek, vendégszeretőek, szorgos emberek. Kis borászat az övék, alig pár hektár szőlőjük van, de annál finomabb borokat készítenek belőlük. Milán, a családfő a szőlészetért, míg fia, János a borászatért felelős, édesanyja pedig a szállóvendégeket szolgálja ki. 
Igaz, hogy a vörösborok miatt szerettem bele Villányba, de idén a kánikula miatt a fehérborokat részesítettem előnyben (sokszor fröccs formájában), és nem bántam meg. Merem ajánlani házigazdáink Fehér cuvée-jét, mely olaszrizling és muskotály házasításából készült, mennyei finom, száraz fehérbor.
Ahogy a legnagyobb melegben kószáltunk a belvárosban, szó szerint szinte beestünk a Halasi pincészet teraszára, ahol egy nagyon udvarias pincér ajánlatára helyet foglaltunk egy asztalnál és elfogyasztottunk egy 2012-es négy szőlő házasításából (kékfrankos, merlot, cabernet sauvignon, pinot noire) készült rosé-t. Soha nem szerettem a rosé borokat, de ettől megváltozott a véleményem. A mai napig a számban érzem azt a lágy, gyümölcsös ízt, melynél nyáriasabb bort el sem tudna képzelni magának az ember. Mint később kiderült, ezt a bort is házigazdáink borásza Horváth János hozta össze, ugyanis ő a Halasi Pincészet főborásza is.
HMJ - Szabina cuvée
Megemlítést érdemel még a Matias Pincészet is, ahol szintén udvarias kiszolgálás mellett, igen finom, üde borokat kóstolhattunk. Sajnos a megemlítésen kívül mást nem igen tudok hozzáfűzni, mivel a nagy meleg hozzásegítette az alkohol terjedését az agyban, és az itt és az ezután elfogyasztott borok csupán a hangulat fokozását szolgálták, nem pedig azok gasztronómiai vizsgálatát. Na persze mi akkor azt hittük, hogy elemezgetünk, de amikor már a párom almalevét kóstolgatva azt hittem, hogy valamiféle Irsay Olivér és talán olaszrizling házasításából készült itóka, rájöttem, hogy a szomeliék, miért köpik ki a nedűt, miután megforgatták szájukban.
Hoztunk haza jó pár litert a HMJ fehér cuvée-ből, és hogy ne jöjjek el vörösbor nélkül sem egy üveg Szabina cuvée-t is, melyet pár héttel később itthon fogyasztottunk el, s hadd ne mondjam, hogy alig tudtam levenni a poharat a számról, annyira finom, kiegyensúlyozott és testes bordeaux-i szőlőkből készült cuvée volt.
A legfőbb tapasztalat: Villányba nem szabad nyáron menni, mert hőgutát kapsz, és hamar megüt a bor! Legközelebb tavasszal megyünk.


Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése