Takler Pincészet: Kékfrankos 2012

Karácsony után kicsit megfázós, költözésben, pakolásban megfáradt hangulatban jól esett volna egy kellemes vörösbor, miközben akár hosszú órákig leköt egy könyv. Megbontottunk hát egy Takler Kékfrankost, melynek neve garanciát jelent a kitűnő minőségre. Egy fiatal (2012-es) borról van szó, kellemesnek mondható 13,5%-os alkoholtartalommal.
A csavaros kupak kicsit csalódást jelentett, de a bizalmamat nem csökkentette a pincészet iránt. Tudtam, hogy ha Taklerék csavaros kupakkal látják el a palackjukat, azt jó okkal teszik, és a minőségen sem fog csorba esni. Tehát kinyitottam és töltöttem. A lassan folyó, vastag gyűrűvel rendelkező, mély bíbor színű bornak a szélén lassan tűnő, színes hab keletkezett, mely a nyári meggyszörpre emlékeztetett. Erről eszembe is jutott kedvenc hónapom, a június, amikor érnek a pirosbogyós gyümölcseink, a leghosszabbak a nappalok, amikor járhatunk strandolni a Balatonra, s a vízből kijőve kellemes forró szél szárítja meg testünket. Vagy késő éjszakáig lehet a verandán ücsörögni egy baráti társasággal, és jó hideg fröccs mellett valamiféle kártyajátékot játszani, netán grillen finom húsit sütögetni. Na de térjünk vissza a jelenbe: december van! Viszont itt az ideje a finom vörösboroknak, s a csendes esti olvasásoknak.
Miután küllemét megcsodáltam, illatolni kezdtem. Intenzív gyümölcs illat. Először nem tudtam mi, de behunytam a szemem, meglötyögtettem, s a bor nyílott. Cseresznye vagy inkább cseresznyebefőtt. A befőttben van szegfűszeg? Nem is tudom, de érzem. Igen. Szegfűszeg egyértelműen. Aztán megkóstoltam. Nagylelkű alkoholtartalom, szép savak, fanyarkás tannin. Jön a cseresznye és a meggy íz is kicsit később. Összességében ez egy tartalmas, kerek, elegáns, simogató bor közepes lecsengéssel. Jó ár-érték arány. Örülök, hogy ezt választottam ma estére, pont erre volt szükségem.